Honlap - Bemutatkozás - Kapcsolat - Projektek - Programok - Szolgáltatás - Linkajánló - Játékok - Vendégkönyv

Köszönjük, hogy Személyi Jövedelem Adójának 1%-ával támogatja munkánkat! Adószámunk: 18722592-1-13

Honlap Szolgáltatás Turista út karbantartás Országos Kék Sáv felújítása
Országos Kék Sáv felújítása PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   

Régóta elhanyagolt állapotban volt a Szurdok felső végén a turista jelzés. A viharok károkozása miatt az Erdészet rendezte a terepet. Eltűntek a jelzéseket hordozó fák. A növényzet benőtte az utakat, a megmaradt jelzések megfakultak. Novemberben sikerült ezt az állapotot rendezni. Az Oszoly Környezetvédő Egyesület a Magyar Turista Egyesület Csobánkai Osztálya tagjai és önkéntesek felfestették az OKT Kék sáv jelzését és a Som-hegyre vezető Kék négyzet csatlakozását. Megtisztítottuk a régóta elhanyagolt állapotban lévő mészégető boksákat, melyek jelentős tájértéket képviselnek. A helyiek ezekben a kemencékben égették a meszet hajdanán.

Mészégetés

A termésállapotban kifejtett kalciumtartalmú kövek kiégetésével foglalkozó szakember, a mészégető, aki a mészégetéshez szükséges berendezésekről, anyagokról gondoskodik, majd a kész meszet értékesíti. A mészégetéssel foglalkozók népi neve meszes, egyben így nevezik a meszet értékesítő szekeres árust is. Meszes szavunkról 1150-ből származik az első írásbeli adat. Bár a mész kiterjedt, általános paraszti használata viszonylag újabb keletű (kb. 150–200 éve terjedt el, de a szerényebb épületek kötőanyagaként még ma is csak sarat használnak mind a tégla-, mind a vályogfalazatok készítésénél), magának a mésznek az előállítása évszázadok óta paraszti, falusi szakemberek feladata, amit általában földművelés mellett kiegészítő jövedelemforrásként űznek. Az utóbbi száz évben többfelé létesültek széntüzeléses, ipari mészgyárak, de a paraszti mészégetés máig sem vesztette el jelentőségét. Néhol (pl. az egykori Torna m. területén) máig folyik önellátás céljára mészégetés, másutt – pl. a Bükk hegységben – némely település rendszeresen készít meszet. Bizonyos építőipari feladatokra a paraszti égetésű mész pótolhatatlan, mivel a gyári készítésű mész nem kívánatos vegyi szennyeződéseket tartalmaz. Korábban legkedveltebb volt a mogyorórőzsével égetett mész, ez felelt meg leginkább az igényesebb vakolatarchitektúra készítéséhez.

 

.

.

A mészégető kövekből kemencét, mészpestet épít. Ezt gyakran partoldalban készítik, így a környező talaj a kemence jelentős részét szigeteli. A kör alakú kemencében tűzteret, ennek elején boltozatos, álboltozatos tüzelőnyílást képeznek ki. A tűztér fölé boltozatosan összehajló falakkal égetőteret emelnek. A kemence teteje meglehetős szélesen nyitott marad. A megfelelő kőzetfajtákból kifejtett darabos köveket itt rakják a tűztérbe. Miután azt megtöltötték, a kemence felső nyílása felé púpozzák tovább úgy, hogy az nagyjából boglya alakúra nő. A meszet fával égetik, ahol rendszeresebb a termelés, tűzifát használnak, másutt, ahol önellátásra alkalmilag égetnek, összegyűjtött rőzsével, gallyfával tüzelnek. A tüzelésnek hosszú órákon át kell folynia, a tűznek át kell járnia a kemence egészét. A lángnak ki kell csapnia a kövek közül a kemence tetején. Egy-egy helyen rendszeresen több kemencét építenek, hogy folyamatosan dolgozhassanak. Mivel hosszú időn át éjjel-nappal tüzelni kell a kemencék alatt, a mészégetők ideiglenes szállásokról gondoskodnak, kunyhókat építenek. Égetés után a kemencét hűlni hagyják, majd kirakják a kész égetett meszet, amelyet csapadéktól védett száraz helyen kell tárolni. Hazánkban csak égetett meszet szállítottak, azt a felhasználás helyén vagy közelében oltották. Ritkán fordult elő, hogy az égetetlen mészkövet, ha nagy mennyiségű mészre volt szükség távoli építkezésen, a felhasználás helyszínén égették ki. Kedvező adottságú vidékeken a mész égetésével a parasztság és a falusi szegénység rendszeres jövedelemkiegészítést biztosíthatott magának.

 

Répáshután a mai napig égetnek meszet a falu határában.