Honlap - Bemutatkozás - Kapcsolat - Projektek - Programok - Szolgáltatás - Linkajánló - Játékok - Vendégkönyv
Honlap
A 2016-os év fájának megőrzése kiemelt erdészeti feladat PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára „Az év fája” mozgalmat. Az őshonos fafajok megőrzéséért ismeretterjesztő céllal elindított kezdeményezésen idén a mezei szil kerül a figyelem középpontjába. A magyar táj sajnálatosan eltűnő félben lévő fafajából egy egész állomány található a Gödöllői Erdészeti Arborétumban, amelyet annak idején épp fák és cserjék génbankjaként, megőrzési és kutatási céllal hoztak létre. 

Az erdészeti arborétum telepítését a Gödöllői Erdőigazgatóság 1902-ben kezdte meg Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter rendeletére. Az arborétum létesítésének akkori célja a Magyarországon állományokat nem alkotó fafajok, főképp fenyők honosítása volt. 1960-ban, az Erdészeti Tudományos Intézet kutatóinak irányításával egy új, nagyszabású telepítési program indult, mely eredményeként alakult ki a jelenlegi állománykép, az erdészeti kutatási céllal kialakított 154 erdőtípussal.
A mintegy 350 hektáron elterülő Gödöllői Erdészeti Arborétum – parkjellegén, rekreációs funkcióján és a benne található tanösvényeken túl – a természetben megtalálható fafajok és a nemesített erdészeti fajták génbankjaként, megőrzési és fenntartási céllal működik; erdészeti növénygyűjteményként, ahol a fafajok a velük kialakult társulásokban, erdőszerűen láthatóak. Az arborétumban ma 147 fenyő és nyitvatermő, illetve 875 lombos fa és cserjefaj, -fajta, -változat illetve földrajzi változat található, köztük a 2016-os Év Fája címet kiérdemlő mezei szil állománya is.
Az akár 30 méteres magasságot is elérő mezei szilt az egyik legrégebben ültetett fafajok között tartják számon, napjainkra azonban szinte eltűnni látszik az annak idején szent faként tisztelt fafaj. Magas hőigénye miatt a mezei szil a sík- és dombvidékeket kedveli, egyik jellemző élőhelye az úgynevezett keményfás ligeterdő, melyben kocsányos tölggyel (a 2015-ös év fájával), a magyar kőrissel és a vénic-szillel alkot állományokat. Sokoldalúan felhasználható, rendkívül szívós fafajról van szó, fája kemény, rugalmas és nehezen hasadó. Szárazság és nedvesség váltakozását rendkívül jól bírja, ezért többek között víz alatti építkezésre és – a tölgyfával vetekedve – hajóácsolásra is kitűnően alkalmas, de kocsigyártók, kádárok, asztalosok, tímárok és csőkészítők is szívesen dolgoztak vele, belőle.
Nagy népszerűségének a szilfavész vetett gátat, amelyet először 1918-ban dokumentáltak, legutóbb pedig az 1960-as években kezdődött újabb járványhullám, amely sajnos napjainkban is tart. A Pilisi Parkerdő Zrt. ezért kiemelt fontosságúnak tartja a gödöllői arborétum növényállományának fenntartásához szükséges erdészeti kezelési feladatok elvégzését: a Valkói Erdészet 2012 októberétől kezdődően végzi az ezzel kapcsolatos munkálatokat, a mezei szil és a hozzá hasonló, veszélyben lévő fafajok ápolását és megőrzését az utókor számára.